2016. szeptember 22. Korházban voltam
Úgy kezdődött, hogy elmentem meccsre. Hazajöttem, és elkezdett nagyon fájni a hasam. Az anyukám gyógyszereket adott nekem, de ezek ellenére is fájt. Anyukám ügyeletet hívott nekem. Kijött az ügyelet és azt kérdezte: Ádám hol fáj? Én megmondtam, és a doktor azt mondta, hogy Pécsre visznek egyből. Én egy picit megijedtem, mert a doktor kiment és anyukámmal négyszemközt beszélt.
Bevittek a korházba és addigra már nagyon fájt a hasam. A korházban eltöltött négy-öt napom hát egy picit necces volt. Azt hittem elsőnek, hogy nagyon rossz lesz. De rájöttem, hogy mégsem, mert nagyon vicces bohócok jöttek a szobába. Nagyon viccesek voltak, mert a mellettünk levő személyre majdnem ráesett az egyik. Mesemondó is volt, aki odaült mellém és meséket olvasott fel. Örültem neki, mert már vártam.
És annak is örültem, hogy a tanárom bejött hozzám a korházba. Hát a korházban nagyon rossz volt az étel. Olyan rondán nézett ki a krumplipüré, fúj nagyon rossz volt. A nővérkék nagyon rendesek voltak, én kaptam az egyik nővértől egy szép pólót is. Örültem neki nagyon.
Hiányoztak az osztálytársaim. Az osztálytársaim közül az Attila küldött nekem egy focis képet, aki a képen volt az egy magyar focista. Az osztálytársaimnak nagyon örültem. Annak is örültem , hogy hazajöhettem. Abban a pillanatban fölálltam, és egyből mondtam mindenkinek a szobában, hogy végre hazamehetek. Hát volt ott egy gyerek, egyidősek voltunk, de neki sokkal nagyobb baja volt, mint nekem. neki 10 centis volt a vágása, nekem meg ahhoz képest nagyon pici. Szegény egész este kínlódott, mert fájt neki a hasa, az orvosok már nem tudtak mit csinálni. de már jobban van fel tudott állni, inni is tudott, amikor eljöttem. Örülök, hogy otthon lehetek, és soha többet nem szeretnék visszakerülni a korházba. (Orsós Ádám 5.osztály)
